Képek a kiskutyákról

Nem könnyű dolog izgő-mozgó kutyababákat fotózni. Annak idején a gyermekeimmel könnyebb dolgom volt, de ezek a kutyababák egy pár pillanat erejéig sem tudnak nyugodtan maradni. Azt hiszem legközelebb a földre terített takarón próbálkozom, akkor legalább attól nem kell félnem, hogy lepottyannak. Femi is csak pár percet tűr el külön, az egészségügyi séta nagyjából 2-3 percre tehető. Ekkor kimegy, körbe futja a házat, hogy ellenőrizze, nincs e idegen szag, majd hangos kopogtatással jelzi, hogy eresszem be. Egyértelmű tehát, hogy ebbe pár percbe profi munka nehezen fér bele. Próbáltam a ládában készíteni képeket, de azok meg valahogy nem az igaziak. Ennek ellenére sikerült pár édes fotót csinálnom. Lencsevégre kaptam a tegnapi örökmozgó egyes fiúcskát. Hát csodaszép! A fekete mellső lába pedig igazi kis szexepil. Az egyes kislánynak van a legnagyobb fehér jegy a fején, a gallérja is körbe ér, csak az egyik oldalon keskenyedik el kissé. A hármas babalány meg hát na, a szerelem. Nem kérdés, hogy ő maradna ha…

Büszke vagyok Femire, nagyszerű anya. Viszont a fene enné a finnyás pofiját, nem kell neki a táp, csak a finom kis házi koszt. Megbocsátjuk neki, ez az időszak róla szól.