Chelsea

A keddi állatorvosi vizsgálat során kiderült, hogy Chelsea tökéletes időpontban van, indulunk kell a kiválasztott kanhoz. Természetesen volt még ezernyi elintézni valónk, ezért úgy döntöttünk, hogy szerda reggel indulok a kutyalánnyal Bécsbe, a határ innenső oldalán alszunk egyet és másnap vissza.

Soha nem vezettem le ennyit egyhuzamban, ráadásul egyedül!

Úgy terveztem, hogy beugrok Mónihoz, mert ezer éve nem találkoztunk, de  sajnos később tudtam csak elindulni, mint gondoltam, így erre nem került sor. Bocsi Móni.

Tehát elindultunk Chelsea-vel, sütött a nap, kellemes utazóidőnk volt, ki gondolta volna, hogy ez nem marad így?…de erről majd később…Jó volt a forgalom, szépen haladtunk, csak sajna a hülyeségem miatt tettem egy nem kicsi kitérőt. Nem akartam pályán menni, ki akartam kerülni Bécset. Miután a  hülye GPS mindig fel akart vinni az osztrák pályára- persze gondolhatta ki az az ostoba, aki nem használja- megálltam egy benzinkúton, vettem egy jegyet és téptünk a pályán. Drága GPS is értékelte az erőfeszítésemet és átvitt Bécsen, ami pár fura hirtelen kanyart leszámítva nagyon könnyen vezethető. Csak a Duna fölötti híd volt bedugulva nagyon, de még így is  egy álom volt Budapesthez képest. Soha nem vezettem még nagyvárosban, soha nem voltam Bécsben, soha nem vezettem ennyit egy huzamban. De baromi jó volt! Élveztem minden percét! Ezek után el merek indulni bármikor bárhová, akár egyedül. És csak a pályát fogom használni-már ahol van-ígérem!

Tehát megérkeztük, a tervezett időponthoz képest egy órát csúszva, de minden rendben volt, Chelsea kicsit kérette magát, de sikerült a nász! Készült pár kép is róluk, amit hozok 25 nap múlva, mert akkor megyünk UH-ra, ami nagyon reméljük pozitív lesz! Az lesz és kész.

Nos hát nem sokkal 3 után elindultam a szállásomra, amikor leszakadt az ég alja. De szó szerint. Úgy ömlött, hogy az orromig nem láttam. Ennek ellenére mindenki tartotta a 100-as tempót, én meg csak abban bíztam, hogy van Isten és vigyáz rám és nyomtam neki, mert a kamionok mellett-mögött semmit se lehetett látni. Ahogy közeledtünk a határhoz, úgy fogytak el a kocsik és az eső is alább hagyott kissé, Mosonmagyaróváron már csak szemerkélt az eső.

Ma reggel jó nagy ködre ébredtünk, Chelsea-vel fél hatkor már sétáltunk. Összeszedtem a cókmókunkat és gondoltam reggelizek a szállodában és indulok is, hisz az anyák napi ünnepségre haza kell érnem. A hotelben viszont reggel 7-kor kezdődik a reggel…így inkább a Lidl-t választottam és a reggel tömeget elkerülve 8 előtt pár perccel már Bécsben is voltunk.

A kutyák randiztak még egyet, 10-kor pedig egy életmentő kávé után elindultam haza. Bécs-Kőszeg-Szombathely-Zalaegerszeg-Nagykanizsa útvonalon jöttünk, nagyon jó az út, sokkal jobb, mint odafelé, végig lehet tartani a 100-as tempót. Most bezzeg a nap sütötte ki a  szemem, a tegnapi ítéletidő után nem gondoltam volna, hogy ilyen gondom lesz.

Kettőkor itthon is voltam, jelentem Femi is még egyben…

Most pedig irány az ANYÁK NAPJA! Hiányoznak a drága kis Csillagaim!