Svédország. Mivel menjünk? Egyedül, ketten, gyerekekkel? Mennyibe fog kerülni? Háború van, mi lesz ha…? Most, vagy várjuk meg a következő tüzelést?
Ez a sok kérdés hetek óta meghatározta az estéinket. Azt hittem pár hetünk lesz még, júniusra vártam Cukor tüzelését, de a borderek behúzták őt is. A most vagy később kérdést az döntötte el, hogy télen ott északon nagyon sötét van, a nappal nagyon rövid, most viszont épp az ellenkezője igaz.
Repülő volt tervben, de egyrészt Cukor pont 8 kiló, így a fedélzetre nem jöhetett volna fel, csomagtérben pedig nem szerettem volna tüzelő szukát szállítani, nem ült még repülőn, lehet, hogy stresszelt volna, másrészt akárhogy kerestem nem találtam közvetlen járatot. Lett volna fapados olcsón, de az nem visz kutyát. Norwegian lett volna opció, de végül a gyerekek kaptak eltávra engedélyt az iskolából, így az autó mellett döntöttünk.
Úgy terveztük, hogy a kutyák miatt 4 óránként megállunk, a tankolásokat is igyekeztünk a gazdaságossági elvnek megfelelően tervezni. Az osztrák, német, dán és svéd benzin elég drága, bár nekik ez nem fáj jobban, mint nekünk a 480. Forgalom volt, de dugóval nem nagyon találkoztunk, a német pályán nagyon sok a felújítás, emiatt lehet lassabban haladni.
Az első hosszabb megállónk Prága volt, mely nekem rég a látni kell listán volt. A parkolást sikerült baráti áron a Palladium bevásárló központ mélygarázsában megoldani, ahonnan egy kellemes rövid séta az Óváros. Érdekesség, hogy a kutyapiszok szedésére rengeteg helyen van kitéve zacsi (papírból), a szemétedény kibélelve, rend és tisztaság mindenhol. Biztosan visszatérünk még, mert kocsmázni, sört kóstolni most nem volt sem idő, sem lehetőség. Bőven lett volna még mit nézni, most az Old Town fért bele.
A könnyű séta után mentünk tovább, az út nagy része még előttünk állt. Kelet-Németország pályái jóval kihaltabbak, mint a hazafelé választott nyugati útvonal. Repce, repce, repce mindenhol. Ameddig a szem ellát sárga virágtenger, szélforgók. Este nyolc körül értünk a Rügen szigetre, ahol az első éjszakát töltöttük. Itt csodálkoztam rá az első mérnöki megoldásra, ami lenyűgöző. Figyeljenek az úttervező mérnökök, lehet másolni! A gyorsforgalmi 3 sávos. A középső sávot 1-1 km után elhúzzák, vagyis ha utolérsz egy lassabb járművet, tudod, hogy 1 km-en belül jön a 2 sávos szakasz, ahol tudsz előzni. Utána 1 km-en át 1 sávon halad a forgalom, mert ekkor értelemszerűen a szembejövőknek van 2 sávjuk, hogy előzni tudjanak. Zseniális. Működik és 1 sáv autóút meg van spórolva!
Sellin a Balti-tenger gyöngyszeme! Homokos part, móló, kavicsok, csodás villák, kilátás. A Rügen sziget szerintem hatalmas jövő előtt áll, ha maradnak ezek a forró nyarak, akkor biztosan fel fog értékelődni később ez a terület, nagyon sok a természeti érték, gyermekeknek élményfarmok, tengeri bemutatóközpont, tudományos élménypark, hajókirándulások-minden napra jut újabb és újabb hely, amit érdemes megnézni. A szállás itt elég drága, kempingek még sajnos nem voltak nyitva.
Másnap reggel indult a hajónk, a Skane Jet Sassnitz-ból Ystadba. Az újabb mérnöki LEG! Megmondom őszintén, hogy kíváncsian vártam, hogy ebbe a ,,kicsi” hajóba, hogy fog beférni ennyi lakóautó és busz, és ennyi személyautó…hát befért, sőt hely is maradt. 4 busz, 270 autó és 690 utas a kapacitása. 2 óra 15 perc alatt teszi meg 117 km-t. Szinte repül a vízen! A hajó kutyabarát. Szájkosár sem kell. Kicsit féltem a kutyák miatt, hallott az ember elég rémhírt a svéd hatóságokról, hát most senkit sem érdekelt, hogy van -e velünk kutya vagy nincs. Szerintem lekötötte őket a NATO csatlakozás. Beültünk a kocsiba és irány észak!
Ahogy haladtunk felfelé és értünk el a tóvidékig, kezdett el leesni az állunk! Svédország egy csoda! Egy mese! Nem lehet elmesélni, látni kell!
Egy zseni mondta, hogy ,,Svédország visszaadta az emberiségbe vetett hitét!”. Teljesen igaz, terápiára írnám fel mindenkinek! El kell menni, rá kell csodálkozni, hogy lehet így is! Rend, tisztaság, nyugalom, szervezettség, jó utak, természetvédelem, szelektív hulladékgyűjtés. Jonköpingtől lassú üzemmódba kapcsoltunk, emiatt jó későn is értünk a farmra, ahol megszálltunk, de képtelenek voltunk gyorsabban jönni, egyrészt tartottunk tőle, hogy egy kamera bemér, amiből jó sok van, másrészt annyi szépség volt, hogy győztük befogadni. Nagyon sok a vad: őz, nyúl, rénszarvas, nyárilúd, daru. Nagyon sok állatot tartanak, szarvasmarhát, lovat, juhot. Nagyon sok az erdő. Kérdeztem a vendéglátónkat, hogy még északabbra milyen az ország: azt mondta ott mindenhol erdő van, meg hegyek…még több erdő…elképesztő. Medvét és farkast szerencsére nem láttunk, akkor nem mertem volna csak úgy könnyedén túrázni az erdőben, ahol 1 km-en belül nincs más ember rajtunk kívül. Azért igyekeztünk ,,hangosak” lenni…az autóval viszont egy konkrét szafari élményt éltünk át a farmra menet: RÉNSZARVASOK!
folyt.köv
